Ft. Dr. Orosz Lóránt kegyhelyigazgató atya a szentmise elején nagy szeretettel köszöntötte a szerzeteseket és szerzetesnőket, valamint a híveket, akik részt vettek Urunk bemutatásának, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén. 

A szentmise áldozatot Ft. Dr. Varga Lajos váci segédpüspök atya mutatta be. A szertartás elején a gyóntató udvarban szentelte meg a püspök atya a gyertyákat, amelyekkel a zarándoklaton résztvevő szerzetesek ünnepélyesen vonultak be a templomba, majd az oltár elé helyezték a gyertyákat - amelyek a szentmise végére egészen elégtek -, ezzel is kifejezve életük átadását az Úrnak.

Segédpüspök atya a napi evangélium kapcsán Isten cselekvéséről elmélkedett: „fel kell ismernünk életünkben Isten cselekvését, munkáját és vezetését el kell tudnunk fogadni, így lesz életünk kegyelmi találkozás”. Amikor Jézust bemutatták a templomban két olyan ember jelenlétében tették, akik már nagyon várták a Megváltót. Az egyik a bölcs Simeon volt, aki hálát adott az Urnak, hogy megláthatta az üdvösséget, azt, aki Világosságul jött a világba. A másik Anna próféta asszony, aki nem távozott el a templomból, hanem böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal és várta, hogy eljöjjön a megváltó. Anna nevének jelentése: Isten kegyelmes, egyben Fánuel leánya, ami azt jelenti fényes. Ennek a két idős embernek a példáján keresztül mutatta be Püspök atya az Istennel való kegyelmi találkozást, akiknek az élete beteljesedett, mert akire vágyakoztak az eljött: látták és felismerték az üdvözítőt.

A szentmisét közös szeretetvendégség követte, majd a kegyhelyigazgató atya körbevezette a zarándoklaton résztvevő szerzeteseket a kegytemplomban. 

Délután két domonkos nővér tartott előadást a jelenlévőknek: „Miért jó ma szerzetesnek lenni?” címmel. Mirjam és Lúcia nővér, egyszerűen és mélyen, saját tapasztalatain keresztül mutatta be a szerzetesi élet örömét.

Mirjam nővér szerint legfontosabb jelen lenni Isten számára: „Nem az a fontos, amit teszünk, hanem az, amit az Isten tesz. Ott állni az Isten előtt és válaszolni a jelenlétünkkel az Ő jelenlétére”.

Lúcia nővér: a megragadottságról beszélt: „a megragadottság az a tény, hogy Isten az szívemet birtokolja. Minden szerzetesi hivatásban van megragadottság. Van egyfajta kisajátító szeretet ebben. Nem az az igazi kérdés hogy lelkes vagyok-e még, hanem az a kérdés, hogy megragadott vagyok–e és ki foglalt le magának? Isten nem változik, mert a hívása soha nem változik”.

A megszentelt élet napja a Nóna (délutáni zsolozsma) közös elimádkozásával zárult.

Írta: Egy Pálos nővér

Képek: Pálos nővérek, Ferences rend

Váci Egyházmegye